Akadj az ajtófélfába
Közzétéve: 2026. 04. 23.Hogy mi van az ajtófélfával?
Hamarosan rátérek erre is.
Az emberek legtöbbször azt gondolják, hogy a mozgás csak akkor ér valamit, ha az 60 percig tart. Persze érthető, ha már veszed a fáradtságot és elmész egy terembe, akkor használd ki az időt. Ám ahhoz, hogy az ülőmunka okozta negatív hatásokat, ami érinti a testtartást, a légzést és azon keresztül a teljes idegrendszert sokkal kevesebb is elég, de az napi rendszerességgel, vagy napjában többször.
Azzal többnyire tisztában vannak, hogy a nyújtás fontos, azt azonban kevesen tudják, hogy az izomtónust az idegrendszer szabályozza. Amennyiben feszült és stresszes az ember, az idegrendszer tónusban tartja az izmikat, ilyenkor sok szerencsét a nyújtáshoz. Szóval a légzéssel összekötött mobilizáló mozgások sokkal hatékonyabbak a negatív hatások semlegesítéséhez.
Röviden az izomfeszességről. Természetesen az ülő életmód miatt szűkülnek a mozgástartományok, ám a határidők vagy az egyéb stressz sokkal inkább hat az izomtónusra. Tehát ők így ketten a muzsikusok. Az ülés zárja a mellkast a fej előrehelyződik. A szűkülő bordakosár miatt a légzés volumene megváltozik és akkor ott lohol a sarkunkban az idő, amivel folyton versenyt futunk. Az agyad egy sötét veremben ül, hogy Bene Máté szavait idézzem, vagyis az idegrendzsered nem tudja, ahogy az idő, az nem olyan, mint a kardfogú tigris volt, mégis ugyanazt a stresszreakciót váltja ki. A légzés felgyorsul és felszínessé válik, amin a zárt mellkas végképp nem segít. Tehát az idegrendszer megfeszíti az izmokat, mert bármior szükség lehet egy futásra vagy egy ütésre. A baj nem ezzl a reakcióval van, henem azzal, hogy ebből a stresszes, erősen szimpatikus idegrendszeri tónusból nem tudunk kijönni, hiszen legtöbbszö nem csak a munkaidőben, de azon kívül is stresszelünk valamin. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy az ízületeink rögzülnek egy nem optimális, olykor természetellenes pozícióban.
Érdemes óránként pár percet mocorogni. Ha erre nincs lehetőség akkor a székben feszengjünk kicsit, sőt ha csak a monitor helyett pár percig a messzibe meredünk az ablakon keresztül, már reseteltük is az idegrendszert. A legfontosabb, hogy ilyenkor a légzésünket kísérjük figyelemmel! Ez azért fontos, mert ha a figyelem a légzésen van, akkor az egyéb gondolatok elcsendesednek, így adhatunk az idegrendszernek egy szusszanásnyi pihenőidőt. Az idegrenedszerünk vagy a szimpatikus, üss vagy fuss tónusban van. Vagy a paraszimpatikus, pihenj, eméssz regenerálódj tónusban. Amikor egész nap agyalunk és teljesítünk, akkor jellemzően szimpatikus túlsúlyban van az idegrendszer, aminek lehetnek nem kívánatos hatásai. Ilyenek a rossz vagy elégtelen emésztés, az izomfeszülések, ízületi fájdalmak, mozgáskorlátozottság vagy akár a termékenység csökkenése. A két idegrendszeri tónus között a légzésed a kapcsoló, ami egy autonóm, vegetatív folyamat, de tudatosan is vezérelhető. Öt perc légzésre való odafigyelés, képes megvűltoztatni az idegállapotot. Természetesen ez fordítva is igaz, ha nem figyelünk oda, és szétesik a légzés, felgyorsul és megnő a volumene, akkor képes negatív irányba mozdítani az idegállapotot.
Amikor mozgásra gondolok, akkor az a legegyszerűbb és az irodában fellelhető eszköz sgítségével elvégezhető. Például az ajtófélfa, ugyanis itt is lehet röviden nyújtani, ha felállsz az asztal mellől. Ebben a videóban találsz néhány gyakorlatot, amit pár perc akatt elvégezhetsz.
