Az izom

Közzétéve: 2024. 03. 23.


 

 

Rengetegszer hallom vagy olvasom: “ez már nem nőies” vagy az “úgy nézel ki, mint egy pasi” és ehhez hasonló megjegyzéseket. Az a helyzet, hogy mindig rendben volt az izomzatom, csak nem mindig látszott 🙂 Erre még később visszatérek.

Eleinte rosszul esett, amikor negatív jelzőkkel illettek, de ma már nem zavar. Büszke vagyok arra, amit a testemre tudtam pakolni, ráadásul 40 év felett, saját véleményem szerint életem legjobb formájában vagyok. A gonosz gondolatok mellett ott van még egy csomó sztereotípia is, miszerint, egy önimádó, önző ember vagyok, aki állandóan az edzőteremben senyved és éhezteti magát.

Részben igazuk is lehet azoknak, akik ezt gondolják, mert valóban szükséges, hogy az ember aktív legyen. Ám ezt nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan súlyokat rángatok a teremben ráadásul hosszú órákon át. Van ilyen is, mármint hogy teremben súlyzóval dolgozom, ugyan nem órákig, mert annyi időm azért nincsen. Viszont mozgatok súlyt itthon is, dolgozom rugalmas ellenállással, felfüggesztéses eszközzel vagy a saját testem súlyával. Sőt olyan is van, hogy súlymellényben végzem a gyakorlatokat. Ahová tehetem gyalog megyek, inkább rohanok, mert szinte mindig sietek. Lehetőség szerint nem használok liftet. Nem edzem minden nap, de nem marad ki nap, hogy ne legyek aktív. A többi feltételezés viszont  nem igaz.

Szerintem nincs ember, aki ne szeretne formás lenni, viszont egyetlen dolognak van formája a testünkön és az az izom. Sokkal jobban néz ki, mint amikor csak a ruha tart össze.

“Ez már nem nőies”

Nem célom mindenkit meggyőzni ennek az ellenkezőjéről, elég, ha én nőiesnek érzem magam és tetszik, ami rajtam van (mi másért csinálnám?) Viszont fontos tisztában lenni azzal, hogy miért kell az izom. Az izom nem esztétikai kérdés, az izom az egészség záloga. Az elhízás sem esztétikai kérdés, hanem egészségügyi. Minél több a zsírraktár egy testen, annál nagyobb az egészségügyi kockázat is. Rengeteg előnye van annak, ha az emberen több izom van.

“Éhezteti magát”

Téves. Akin nagyobb mennyiségű izom található, annak nincs szüksége koplalásra, mert nagyjából azt ehet meg, amit akar, ugyanis az izom fenntartásához nagy mennyiségű energiára is szükség van. Persze ez csak abban az esetben igaz, ha nincs mellette zsírraktár és az aktivitás nem szünetel. Ha elég izom van a testeden, akkor szabadabban élheted az életed, mint például addig, amíg elérted a célodat. Megfelelő mennyiségű izommal több minden belefér a táplálkozás tekintetében is, de tudnod kell nem minden!  Ugyanis, ha azt csinálod majd, amit az életmódváltásod előtt, az eredmény pont ugyan az lesz, ami volt.

“Miért csinálod?”

Fontos látni azt, hogy ha az izmot meg akarjuk tartani netán építenénk a mozgásra szükség van. Az ember mozgásra született. A mozgás által lesz szép a tartás és formás a test. Az izom és annak használata, megerősíti a  csontokat, így csökken az idős kori csontritkulás kockázata. A jó izom-ideg kapcsolat biztonságos mozgás teremt számunkra az idő múlásával is. Fontos tény, hogy 30 éves kor fölött évről évre egyre több izmot veszítünk. A leépülés akkor is megtörténik, ha valakin kevés az izom, és nem is marad. Így ha szerencsések vagyunk és megöregedhetünk és van miből veszíteni, elegendő mennyiség marad ahhoz, hogy a hétköznapi mozgásokat végrehajtsuk.

Ha még többet szeretnél tudni az izom fontosságáról, ajánlom az Életmentő izom című könyvet!

És végül az önzés…

Valóban önzés az, ha az a célom, hogy egészségesen, éljek? A gyermekemet csak akkor látom felnőni, akkor tudom támogatni és segíteni , ha rendben vagyok. Egészséges és fájdalommentes életet élek. A munkámat akkor tudom 100%-ban ellátni, ha nem azzal kell foglalkozni, hogy itt fáj meg ott, és meg tudom mutatni az adott gyakorlatot a Vendégemnek. Akkor lesz munkám, ha hiteles vagyok, és az emberek azt érzik, hogy szívesen kérnek tőlem tanácsot a mozgásuk kapcsán. Mozogni mindenki tud, de nagyon nem mindegy meddig és milyen minőségben. Amennyiben a Te célod is az, hogy hosszú ideig fájdalommentesen tudj mozogni, akkor már ketten vagyunk. Keress meg bátran! 🙂